Egy tanár néni KÉP alkotása a KIP- ről.

Iskolánkban ötödik éve van jelen a KIP- es oktatási módszer. Akkor én 2. osztályos tanító néni voltam. Mikor megismerkedtünk ezzel a módszerrel 2012 nyarán nekem nagyon megtetszett a stílusa, a menete. Amilyen módszerrel ezt az oktatásformát bemutatták a hejőkeresztúriak nekünk a módszer nagyon jó volt.

Megkezdődött a tanév. Pontosan már nem emlékszem az első KIP-es órám időpontjára, de arra igen, hogy iskolánkban én tartottam az első ilyen órát, az osztályomban. Akkor két kolléganőm megkérdezte, hogy bejöhetnek-e megnézni az órámat. Természetesen. Úgy voltam vele, hogy én még soha nem tartottam ilyen órát, de ők sem. Elkezdődött az óra úgy, ahogyan az a nagykönyven meg volt írva. Megvoltak a csoportbeszámolók, mindenki megkapta az egyéni feladatát és szépen dolgoztak, és jöttek az egyéni beszámolók, melyeket nem személyre szólóan kértem, hanem szerepekre bontva. Ezen az órán az anyagfelelősök egyéni feladatára voltam, vagyis lettem volna kíváncsi. Az első két csoport anyagfelelősei szépen felálltak és elmondták a feladatukat, a harmadik csoport anyagfelelőse sírva fakadt és meg sem szólalt. Próbáltam megtudni, hogy mi az oka, de éreztem és láttam, hogy ezt most kár feszegetni, így szépen tovább haladtunk a következő csoportra. Mikor vége lett az órának mindenki ki ment, ez a kisfiú kérés nélkül maradt bent. Elmondta, hogy ő dadog és félt, hogy a tanár nénik előtt őt ki fogják nevetni a többiek. Ezek után végig beszélgettük a szünetet, szüneteket, melynek később meg is lett az eredménye. Később egy bemutató órámra Igazgató úr ült be, az óra menete ugyan úgy zajlott, mint ezelőtt. Egyéni beszámolók a csendfelelősek. Mikor megláttam, hogy az egyik csapat egyéni beszámolójaként az a kisfiú áll fel, aki ezelőtt meg, sem mert szólalni, én is megijedtem, hogy most mi lesz, de hála Istennek minden izgalmát leküzdve, dadogva szépen elmondta a feladatát. Természetesen dicsértem, és ez az óra olyan önbizalmat adott neki, hogy kolléganőm bemutató órájánál személyesen jelentkezett, hogy ő szeretne lenni a szónok.

 Több ilyen és hasonlóan szép történet tudható a KIP-es óra eredményének a régi osztályomban.

KIP 1. osztálytól

Hogyan lehet KIP-es órát tartani első osztályban, mikor még írni és olvasni sem tudnak? – tevődött már fel biztos sokakban a kérdés. Bennem is, mint lelendő elsős tanító néniben. Mindjárt itt a szeptember nekem készülődnöm kéne az óravázlatokkal, mert egy kicsit jó lenne előre dolgozni. De, hogyan mikor még a gyerekeket sem ismerem? Ekkor el is döntöttem, hogy mindennek meg van a maga ideje.

Elkezdődött a tanév. Szépen lassan kezdtük megismerni egymást a gyerekekkel. Kialakultak az iskolai szokások, a napirend és a tanóra jelentősége, és egyszer csak úgy éreztem, hogy közeledik az első KIP-es óra ideje.

Elismerhetjük, hogy alsós tanító nénikként többet vagyunk az osztállyal, mint már felsőben. Én már délutánonként elkezdtem mesélni a KIP-es óráról, hogy szerepek vannak, ezeket a szerepeket mesés képekkel próbáltam érdekessé tenni számukra. Elmeséltem nekik, hogy a szerepek cserélődnek, így a durca, a sértődés felesleges energiaszórás. Beszélgettünk az óra menetéről is. Vagyis ami szerintem nagyon-nagyon tanulságos így visszatekintve az, az, hogy felcsigáztam őket, kíváncsivá tettem őket, ezért már nagyon várták ezt az órát. Így az első KIP-es órám az 1. osztályban 2014. szeptember 26-án volt.

Megalkottuk a csoportokat. Csoporton belül ki lettek választva a felelősek, kivéve az idő felelős. Első osztályban még én voltam. Ugyanis egyszer be akartam vezetni, de az időfelelős annyira komolyan vette a feladatát, hogy le sem akarta venni a szemét az óráról, hiába mondtam, hogy nem kell állandóan nézni. Hasonló történetem volt a csend felelőssel is, aki még azt sem akarta megengedni a csapattársainak, hogy suttogva beszéljenek. Annyira aranyos volt, sírva fakadt, mert nem hallgattak rá. Természetesen jól átbeszéltük ezt is. Ebből is látszik, hogy eleinte a felmerülő megoldásra váró kérdések menet közben jöttek elő, melyeket ott, akkor meg is oldottunk.

Feladat megoldásnál csak csoport feladatok voltak. Az egyéni feladat mindig a csoportfeladat lemásolása volt. Természetesen év vége felé már, egyszerű egyéni feladatokkal próbáltam rávezetni őket a személyre szabott feladatok megoldására. Utólag mondhatom, hogy sikerrel.

-  KIP- es órák: Mivel első osztályos gyerekekről van szó (és elsős szülőkről) a KIP fogalmát, tartalmát, értékét, ismeretét kellett kialakítani a gyerekeknél. Az elgondolást, amit terveztem sikerült megvalósítanom. Szépen, felépítve, év végére 40 db KIP- es óra megtartásával a gyerekek kedvenc órájává váltak ezek az órák. A 41. KIP- es óra bemutatásával pedig, (ahol a szülők is résztvevői lehettek az órának) a szülők is megtapasztalhatták a KIP- es óra élményét, játszva tanulásának értékeit.

Mára, közeledve a 2. osztály végéhez a gyerekek már nem hozzám fordulnak elsőnek segítségért, hanem elismerve osztálytársaik teljesítményét egymástól kérnek segítséget. A segítséget nyújtó gyerekek pedig megtanultak segíteni, elmagyarázni, rávezetni dolgokra. Igazi kistanárok lettek.

Egy- két tanuló szabadidejében már KIP-es órát írt nekem. Nagyon aranyosak.

(Én pedig írtam még a pedagógusoknak és az óvodásoknak is egy KIP- et, ami mondhatom, nagyon jól sikerült.)

A KIP- es módszernek köszönhetően hatalmas sikereket ér el az osztály. Óriási az összetartás, egyáltalán nincsenek veszekedések, rivalizálások, kirekesztés. Pedig olyan szinten vegyes összetételű az osztály, hogy a 8 éves gyerek közt pl. van egy tanuló, aki szeptemberben 11 éves lesz, de teljes értékű tagja a csapatnak, és még sorolhatnám.

Ehhez a sikerhez azonban azt is le kell írni, hogy velem együtt négy pedagógus tanít az osztályban, és mindenki rendszeresen tartja a KIP- es órákat.

És végül a kitartó munkámnak, amit szívvel, lélekkel igyekeztem és igyekszem végezni az lett az eredménye, hogy mára egy iskola mentora lehetek.

Köszönöm a hejőkeresztúri vezetőségnek, hogy megismertette, megtanította ezt a módszert, ezt a lehetőséget.

Tisztelettel:

Gyöngyné Czikora Annamária

Tiszafüred

Gyerekek

„Itt sokkal jobb tanulni, mint máshol, mert itt játékosan tanulunk. A tanárok kedvesek, nagyon sokat segítenek.”

„Amikor csoportban vagyunk, nem izgulok, mert tudom, hogy nem jegyre megy, hanem dicséret jár érte.”

„Mindenki jó valamiben. Én tesiből. Mindenki képessége szerint kap egyéni feladatot. Minél nagyobbodunk, annál több megy a fejünkbe bele.”

„Azért jó ez az iskola, mert mindenkivel egyenként foglalkoznak, képesség szerint adnak a gyerekeknek feladatot.”

„A generációs órákat szeretem, mert itt vannak a szülők, velük izgalmas. Az osztálytársaimmal szeretek együtt dolgozni. Az órákon szabadon fantáziálhatok.”

„Nem vagyok jó a tanulásban, de próbálok jól haladni.”

„Az órák érdekesek, óra végén sosem marad kérdésem. Jó ebben az iskolában tanulni ezekkel a módszerekkel és a lelkes tanárokkal. Az évek során megtaláltuk ki miben jó, mert mindenkinek volt kiemelkedő képessége.”

„Akartam okos lenni, de lusta voltam tanulni. Szeretek okosnak lenni, mert jó okosnak lenni. A sok tanár bácsi és néni sokat dolgozott vele, hogy okosok legyünk.”

„Van kitől segítséget kérni és nincs kitől félni.”

„Szeretek ide járni, mert kedvesek a tanárok. Most van ugye továbbtanulás. Arra biztatnak, hogy mindenki azt az iskolát írja be elsőnek, ami lenni akar. Nagyon törődnek velünk. Szóval nemcsak leadják az anyagot. Szeretnek minket.”

Szülők

„Családias a légkör, a tanárok segítőkészek és nagyon kedvesek. Azonnal szólnak, ha gond van a gyerekkel, így nem is tudnak félresiklani.”

„Nagyon erős iskola, a középiskolában is megállták a gyerekeim a helyüket.”

„Nem hiányoznak az iskolából, nem lógnak. A szakköröket maguk választják és imádják.” 

„Kivételezés nincs, a tanárok egyformán bánnak a gyerekekkel.”

„A szülők nem elhúzóak, társasági emberek. Mivel a gyerekek egy osztályba járnak, mindenki nagyon nyitott egymás felé, senki nem érzi magasabbnak magát.”

„Laci tanár-bácsi – aki a kisfiam osztályfőnöke lesz – már ismeri az összes gyereket. Elment az óvodába, megnézte őket, az évzárón is ott volt. Nagyon örültek neki a gyerekek, örömmel köszöntek neki az évzárón, integettek neki. Nagyon jó dolog, mert a gyerekeknek nem lesz idegen, jobban fognak hozzá kötődni. Nekem ez nagyon tetszik. A kisfiam is nagyon várja már az iskolát.”

„Ha az iskolában részt kell venni valamilyen szülői közösségi programban, mi a férjemmel nagyon szívesen állunk elébe.”

Egy igazgató gondolatai

Júniusban történt.

Egy kilenc év körüli kislány és egy tizenkét év körüli kisfiú állt a folyosón. Engem kerestek. Olyan érzésem volt, mintha még soha nem láttam volna őket. Így is van, mert a szomszéd faluból jöttek, hallották, hogy a hejőkeresztúri iskola más, mint a többi. Beültek egy tanítási órára, majd az óra után kérték, hogy szeptembertől az iskola tanulói lehessenek. Meglepődtem, lelkiismeret furdalást éreztem egy másik iskola felé, de büszkeség töltött el. Többek között ez az a pozitív visszajelzés, ami miatt minden nap a maximumot akarjuk nyújtani. 

Gyerekek versei